Hazánkba 1968-ban érkezett az első west highland white terrier, az egyes törzskönyvi számon nyilvántartott Prince of Snow, Angliából. Az azóta eltelt három évtized alatt a fajta igen népszerűvé vált, már önálló westi klub is működik Magyarországon. E kis fehér terrier kedveltsége magától értetődő: a tetszetős küllem vidám, kedves természettel párosul, a kis méret pedig ideális városi kedvenccé teszi a westit Apró testében azonban hatalmas szív dobog és rengeteg energia rejtőzik. Méretéhez képest nagyon erős, nagyon kitartó, de beéri viszonylag kevés mozgással is, ha viszont hosszú kirándulásokhoz keresünk társat, a westi akkor sem hagy cserben minket, fáradhatatlanul kíséri gazdáját erdőn-mezőn. Különben is imádja az emberi társaságot, nagy mókamester, a gyerekekkel is kedves. ősei vadászösztönét azonban a mai napig hordozza, egy kis bátorságért, harciasságért nem kell a szomszédba mennie. Kiváló jelzőkutya. Türelemmel, szeretettel sok mindenre megtanítható, kiváló agility-kutya.

A westi marmagassága körülbelül 38 centiméter, súly általában 7-9 kilógramm közötti.

A west highland white terrier kitenyésztőjének Malcolm ezredest tartják, állítólag ő adta a fajtának a ma is használatos elnevezést, de saját bevallása szerint a tenyésztői munka oroszlánrészét apja és nagyapja végezte. Az ezredesnek egész kennelre való fehér terriere volt, kiállításra 1900 táján vitte először kutyáit. A Malcolm-család az Argyllshire-i Poltalloch-ból származott. Egyébként Argyll hercegének uradalmában, Roseneathben is a Malcolm-féle típushoz hasonló kutyákat használtak, de itt persze roseneath terriernek hívták a kis fehér ebeket. A westit róka-, borz- és vidravadászatra használták, s azért lett fehér színű, hogy hajtás közben véletlenül se tudják összekeverni a vaddal és ezért tévedésből lelőni. A fajta kialakításához valószínűleg felhasználták a skót és a cairn terriert is. Korabeli festményeken egyébként sokszor szerepelnek kis fehér terrierek, mint például Sir Edwin Landseer „Büszkeség és szemtelenség” c. 1839-ben készült festményén is.

Miután 1904-ben megalakult a West Highland White Terrier Club, majd 1906-ban a Whwt Club of England, 1907-ben az Angol Kennel Klub is elismerte önálló fajtaként a westit A mai típus a második világháború óta állandósult. A háború után nagyon kevés kutya maradt, de szerencsére voltak megszállott tenyésztők (pl. a Wolwey, Leal, Calunna kennel tulajdonosai), akiknek köszönhetően tovább élt a fajta. Derek Tattersall szerint a háború végén állítólag egy Mentor nevű kutya volt az egyetlen fedezőkan, aki ráadásul félheréjű volt; ez magyarázat lehet a számtalan vonalban ma is előbukkanó félheréjűségre. Az utóbbi évtizedek jelentős tenyészetei közé tartozik Sue Thomson Ashgate kennele, de Dorothy és Ry Wilshaw Domaroy kennele is jelentősen befolyásolta a közelmúlt tenyésztését. A híres Crufts kiállításon 1976-ban lett először westi a Best in Show, a Kathleen Newstead által tenyésztett Ch. Dianthus Buttons.

A westi a legtöbb kutyával ellentétben nem szabályosan vált szőrt, nem bizonyos időközönként vedlik, hanem rendszeres trimmelés-sel szabadíthatjuk meg az elhalt szőrszálaktól és kerülhetjük el, hogy bundája hosszúra és bozontosra nőjön. Ha kutyánkkal rendszeresen akarunk kiállításokra járni, bízzuk a trimmelést szakképzett kutyakozmetikusra. Általában 10-12 hetente kell egy westit trimmelni, tehát a kölyökvásárlás előtt ezt is számítsuk bele a tartási költségekbe. Érdemes a tenyésztőnél vagy a fajtaklubnál érdeklődni, ők mindenképpen megfelelő és hozzáértő kozmetikust fognak ajánlani. Sokszor maga a tenyésztő is vállal kozmetikát. Ha leendő kiállítóként és tenyésztőként magunk kívánjuk felkészíteni kutyánkat, rengeteg időt és energiát kell fordítani e “művészet” elsajátítására. Sokat kell gyakorolni, s idővel egyre tökéletesebb eredményt érhetünk el. Egy jó bíró szeme elől persze a legjobb trimmeléssel sem tudjuk elrejteni kutyánk hibáit, de ne feledjük: a kutya megjelenése is beleszámít az összhatásba.

Mivel a westi igen népszerű fajta, sokan csupán a pénz kedvéért fogtak bele szaporításába, így legyünk elővigyázatosak a kölyökválasztásnál. Járjunk kiállításokra, nézzünk körül, ismerkedjünk a tenyésztőkkel. A kiállító-tenyésztőknél általában a leendő kölyök anyját és apját is megtekinthetjük. Ez nagyon hasznos és ajánlott a külső és belső tulajdonságok miatt is, melyet leendő kutyánk több-kevesebb mértékben örökölni ill. örökíteni fog (ha majd magunk is tenyészteni akarunk vele). Egy westi általában 12-15 évet is elélhet, így különösen fontos, hogy mindent alaposan átgondoljunk kölyökvásárlás előtt, hiszen több mint egy évtizedig lesz a társunk. Ha ne adj isten valami miatt mégiscsak meg kell válnunk kutyánktól, forduljunk először a tenyésztőhöz, aki a kutyát kölyökárban visszavásárolja, vagy segít egy megbízható új tulajdonost keresni. Egy lelkiismeretes tenyésztő már az adásvételi szerződésben is elővásárlási jogot köt ki, ha a tulajdonos valamilyen okból megválna kutyájától, de legalábbis saját engedélyéhez köti a kutya harmadik személynek történő eladását. Mindez annak érdekében történik, hogy a kölyök kizárólag felelősségteljes kezekbe kerülhessen.

Származási helye Skócia. A westi testfelépítése zömök, arányos és izmos. Magassága 28 cm, súlya 7,5 kg. Csak fehér színben létezik. Eleven és magabiztos kutya. Nem könnyű kezelni a fajtát. Akaratos öntörvényű eb, a félelmet hírből sem ismeri. Méreteit meghazudtolva, neki megy bármekkora kutyának, ha a vezető szerepét veszélyben érzi. Hűséges a családhoz, velük kimondottan kedveskedő. Ha szokatlan dolgot érez, azonnal ugatással jelzi. Játékos és vidám természetű kutya. Általában jól kijön a gyerekekkel, ha azok ok nélkül nem zaklatják, nagyokat tud játszani, hancúrozni velük. A keményebb játékot is jól viseli. A szocializáció nagyon fontos, hogy felnőtt korára jól megférjen fajtársaival és egyéb háziállatokkal. A családi kutyaként tartott west híghland white terrier szőrzetét, kb 3 havonta kell trimmelni. A szőrzete általában rendszeres karbantartást igényel. Kemény kézzel kell bánni vele. Nem szabad, hogy a kedvessége elbűvöljön, gyorsan a fejére tud nőni a gazdájának. Szeret nagyokat sétálni, labdázni, a kötélhúzás is, a kedvencei közé tartozik. A kártevőket is hatékonyan írtja, ezért vidéki portákon nagy hasznát veszik.

A westie igazi munkakutya, múltja ellenére állandóan vidám, játékos, ideális családtagnak mondható, és nem tartozik a tipikus, únott szalonkutyák sorába. Remekül beilleszkedik környezetébe, nem agresszív, fáradhatatlan játszótárs, és kifejezetten igényli is az emberbarátaival való állandó kapcsolatot. Jól tartható városi lakásban is. Termete kicsi, ám előkelő, ideálisan ötvöződik benne az erő és az aktivitás. Kerek fejének vonzó külsőt kölcsönöz a felálló fül. Fehér, sűrű szőrzete megvédi a hidegtől és a nedvességtől. Mozgása erőteljes, dinamikus, végtagjai úgy fejlődtek ki, hogy járatlan terepen is gyors futó.
     1774-ben Oliver Goldsmith a skóciai terriert egy kicsi, durva szőrű vadászkutyaként írta le, amelyet nem csak arra tartottak, hogy megharcoljon a rókával vagy a borzzal, hanem arra is, hogy folyamatosan jelezze, merre megy, így megkönnyítve a vad befogását. A vadászsport művelői éppen ezért nem is tartották teljes értékűnek azokat a kutyákat, amelyeknek nem volt elég „jó hangjuk”. Még manapság is különösen jellemző a terrierekre, így a westie-re is a mély, öblös, messzire hallatszó ugatás.
       A westie bundája gyönyörű, vétek hagyni, hogy a szőre göndörkés és összetapadt legyen, a rá jellemző csontfehér helyett sárgás színben „pompázzon”. A megfelelő küllem érdekében tehát ajánlatos legalább hetente egyszer kifésülni a bundáját. A hosszú, bozontos szőrtől trimmeléssel szabadíthatjuk meg, amit jobb szakemberre bízni.
     A westie-ről jó tudni, hogy sokan csak a pénzért fogtak bele a tenyésztésbe, ezért körültekintően kell kiválasztanunk a kölyköt. A kutya leggyakoribb hibái közé tartozik a nem megfelelően erős és párhuzamos állkapocs, a hiányos szemfogak, a fél here, a nem eléggé tömött és göndör szőr, a túl hosszú farok, vagy a fehértől eltérő bundázat.
     Vadászösztönéből következően a westie kisebb gondokat is okozhat, ha vidéken a szabadban elengedjük, hiszen gyakran megfékezhetetlen vadászkutyává vedlik át, amikor baromfiudvar, vagy kisállatok közelébe kerül. Ilyenkor nem könnyen hallja meg gazdája hívó szavát. Ahogy az „ős-westie”-ről szóló korabeli feljegyzésekből is tudni lehet, a kis fehér kutya számára „nem létezett soha túl hideg folyó, vagy túl mély odú, amely megállíthatta volna…”
     A westie egyébként ideális társnak tekinthető, hiszen egyik legjellemzőbb tulajdonsága a diszkréció. A kis fehér szőrgomolyag játékossága és szeretetéhsége ellenére ugyanis tisztában van azzal, hogy nem lehet mindig a figyelem középpontjában. Éppen ezért a westie soha nem fog lamentálni, ha rövidebb időre magára hagyják, és el kell foglalnia magát. Fontos persze, hogy a kutyának legyen saját vacka a lakásban és séták alkalmával rendesen kinyújtózhasson. Ám alapjában véve a westie rendkívül szófogadó, kevés gondot okozó kutyafajta.

Általános megjelenés: Erős testfelépítés, mély mellkas, mélyen hátranyúló bordák, feszes hát, erős hátsó rész izmos lábakon, mely az erő és a mozgékonyság nagy fokú egységét mutatja.
     Jellemzők: Kicsi, aktív, harcias, kemény, nem kevés önbizalommal, csintalan megjelenéssel.
     Temperamentum: Éber, vidám, bátor, magabiztos, de barátságos.
     Méret: A marmagasság kb. 28 cm.
     Fej: A westie koponyája enyhén boltozatos, az arcorri rész oldaláról nézve lágy körvonalú, és a fülektől a szemekig enyhén elkeskenyedő. Szőrrel sűrűn fedett feje legfeljebb derékszögben áll a nyakhoz képest, az álla pedig nem nyúlik előre. A westie feje a szemektől az orrtükör felé fokozatosan elkeskenyedő. Állkapcsai erősek és párhuzamosak. A westie orrtükre fekete és elég nagy, az orr többi részével egybeolvad. Szemei távol ülnek egymástól, közepes méretűek, nem kerekek, a lehető legsötétebbek. Némileg mélyen ülők; a tekintet éles és intelligens, soha nem szomorú, a vastag szemöldök szúrós pillantást kölcsönöz. A világos szem súlyos hiba. A westie fülei kicsik, határozottan állnak, hegyes csúcsban végződnek, egymáshoz sem túl közel, sem túl távol. A szőr rajtuk rövid és puha (bársonyos), nyírni nem szabad. A fülek csúcsán nincs pamacs. A westie szájára jellemző, hogy a szemfogak közötti távolság a csintalan arckifejezést biztosító lehető legnagyobb. A fogak a kutya méretéhez képest igen nagyok, a westie-nek szabályos ollós harapása van. 
      Nyak: A fej megfelelő tartását engedően elég hosszú, izmos és folyamatosan vastagodik a töve felé, ahol egybefolyik a meredek vállakkal.
     Mellső rész: A vállízület elől helyezkedik el, a könyök feszesen a test mellett, a mellső lábak párhuzamosak a törzshöz, szabadon mozognak. A mellső lábak rövidek és izmosak, egyenesek, és rövid, kemény szőrrel sűrűn fedettek.
     Törzs: Kompakt. Egyenes hát, széles és erős ágyék. Mély mellkas, a bordák felső részükben íveltek, oldalról laposnak tűnnek. A hátsó bordák mélyen hátranyúlnak, az utolsó borda és a hátsó rész közti távolság a törzs szabad mozgását biztosító lehető legrövidebb.
     Hátsó rész: Erős, izmos, tetején széles. A lábak rövidek, inasak és izmosak.
     A combok nagyon izmosak, nem állnak túl szélesen. A csánkok szögellése megfelelő, a test alatt helyezkednek el, mozgásban és álláskor is elég közel vannak egymáshoz. Az egyenes vagy gyenge csánk súlyos hiba.
     Mancsok: A mellső mancsok nagyobbak a hátsóknál; kerekek, arányosak a test méretéhez, erősek, vastag talppárnával. A talpbőr és a körmök színe feketén előnyösebb.
     Farok: A westie farka 5–6 hüvelyk (12,5–15 cm) hosszú, kemény szőr fedi. Nem pelyhes, a lehető legegyenesebb, vidáman áll, nem görbe, nem lóg a hát fölé. A hosszú farok nemkívánatos, csonkolása semmi szín alatt nem megengedett.
     Mozgás: A westie mozgása szabad, egyenes irányú és könnyed. A mellső lábak a vállakból szabadon nyúlnak előre. A hátsó végtagok lépése szabad, erős és rövid, a térd és a csánk megfelelően behajlik, a csánkok a test alól irányítják a mozgást. A kötött, természetellenes lépést és a tehénállást súlyos hibának tartják...
     Szőrzet: A westie fehér szőrzete kétrétegű. A külső szőr kemény, a prémszerű aljszőrzet rövid, puha és tömött. A ritka szőrzet súlyos hibának számít.

A  westie ideális házi kedvenc, nincs hozzá fogható. Kis termetében hatalmas szív dobog. A westie nagyon bátor,mindíg hű,és imádja az emberi társaságot. Hiba lenne elkényeztetett ölebnek tartani mi sem áll távolabb tőle. Fontos tudnunk, hogy terrier, s mint ilyen, mindig kész helyt állni. A vele egy háztartásban élő kisemlősökkel nem felhőtlen a viszonya. A westie öntudatos fajta aki el tudja intézni ügyes-bajos dolgait gazdája segítsége nélkül. Bennük fortyog az energia,mintha elem lenne bennük.. Nagyon erős a méretéhez képest, öntudatosan kocog oda a nála háromszor négyszer nagyobb kutyákhoz, hogy magabiztosságáról meggyőzze őket. Ha véletlenül csetepatéra kerül sor, inkább számít vastag bőrére és kemény szőrére mint rémült gazdájára. Nagyon kedves a gyerekekhez hisz a fajta nagy mókamester. A westie ideális társ mind egyedülálló,mind családos ember  számára. Mielőtt egy kiskutyát vennénk magunkhoz, meg kell bizonyosodni, hogy jól megfontoltuk-e a dolgot. Mindenképpen lehetőséget KELL!!! adni neki, hogy a gazdi mellett lehessen éjjel-nappal!!!!!!

150 évvel ezelőtt járunk, Anglia nyugat-felföldi részén. Az úri társaság már órák óta vadászik. A vadászaton résztvevő mintegy 12 cairn terrier lassan lőtávolba hajtotta a kiszemelt rókát. Az élen, mint mindig, Malcolm ezredes rőtszínű cairn terriere haladt. A dimbes-dombos, bokrokkal tarkított részen végre feltűnik üldöző és üldözött, mikor lövések dördülnek. A rőtszínű állat felbukik, a társaság üdvrivalgásban tör ki. Éljenzések közepette lovagolnak a lelőtt állat felé. Malcolm ezredest valamiféle nyugtalanság tölti el. Megpillantja a rőtszínű állatot, és akkor döbbenten fedezi fel a rőtszínű kedvenc cairn terrierjének mozdulatlan testét.

A társaságból valaki véletlenül a hasonló színű kutyát találta el a róka helyett. A hatalmas termetű ezredes, katona emberhez méltatlan fájdalmas hangokkal borul mozdulatlan kutyája fölé. Ölben viszi hazáig, hogy kertjében méltó nyughelyt találjon neki. Az ezredesnek már az apja is foglalkozott a cairn terrierek tenyésztésével, így a kutyák életük mindennapjaivá váltak.

A fájdalmas eset után Malcolm ezredes elhatározta, hogy kitenyészt egy új fajtát, ami magán hordozza a cairn terrierek remek tulajdonságait, de a Nyugat-feföld szürkés, bokros vidékéből egyértelműen kiemelkedik, és a rókától messziről is jól megkülönböztethető, tehát fehér lesz. A dolog nem volt nagyon egyszerű, de az alapötlet onnan származott, hogy a megszületett cairn almokban időnként feltűnt egy-egy egészen világos, majdnem albínó kiskutya, melyeket a tenyésztők szisztematikusan elpusztítottak, mint hibás egyedet. Az ezredes más cairn terrier tenyészetekből is elkezdte módszeresen összegyűjteni az ún. "hibás" egyedeket, és ezek képezték a létrehozandó új fajta alapját. Ezen egyedek párosításából hozta létre az új fajtát a WEST HIGHLAND WHITE (nyugat-felföldi fehér) TERRIERT.

Ez tehát a legenda, amelyet szívesen adnak szájról-szájra a westie kedvelők, de az igazság az, hogy a fajta pontos eredetéről nincs tudomásunk. A westie nem csupán a cairn terrier fehér változata, hanem egy önálló jelenség. 1900. tájékán jelent meg először kiállításokon, ekkora a fajta már tulajdonképpen stabilizálódott, bár állítólag 1910-ig fedeztethető volt egymással a cairn és a westie. Ebben lehet némi igazság, hiszen egy-egy fekete folt még napjainkban is feltűnik, valamint a nemkívánatos búzaszínű hátszőr is megjelent több tenyészet kutyáiban. Egyes vélemények szerint a megfelelő pigment elérésében, kialakításában a skót terrier is aktívan részt vett. Ezek azonban csak mind feltételezések. Ugyanakkor a Malcolm család érdemeit semmi nem kisebbíti a fajta kialakításában és tovább fejlesztésében. A második világháború a fajtát csaknem kihalásra ítélte, de szerencsére másképp alakult. Az 1970-es évek végétől elindult fantasztikus hódító útjára, és napjainkban sok százezer ember kedvence, a kiállítások egyértelmű sztárja a WEST HIGHLAND WHITE TERRIER.
Wesztit szeretnék! .....de miért?
Amikor valaki először találkozik a wesztivel, csak áll, és nem érti mi történt vele. Egy csodálatos fekete, élénk szempár tekint rá a gyönyörű fehér gömbölyű fejből. Irántunk határozott érdeklődést mutat, villámhárítóként álló farka mozdulatlanul mered az ég felé. Kedves megnyilvánulásunkra hasonló kedvességgel válaszol, élénk farkcsóválással, az esetek nagy többségében két lábra emelkedve boldog kommunikációba kezd velünk. Ennek hatására ellenállhatatlan vágyat érzünk, hogy buksi fejébe beletúrjunk. Ahogy ott állunk teljesen lenyűgözve, rögtön elhatározzuk, nekünk ilyen kutya kell. Amennyiben kellőképpen körültekintően vásárolunk, nem is fogunk csalódni. Lesz egy kiegyensúlyozott idegrendszerű, karakteres társunk, akiről szeretik ugyan azt állítani, hogy akaratos, pedig csak a következetes nevelést kéri rajtunk számon! Lesz gyermekeinknek egy kiváló barátja, és játszótársa is egyben, aki jól tűri - nem csak hogy tűri - élvezi gyermekeink megújuló játszási rohamait. Mindenre kapható ami játék, boldogan teljesíti feladatait, úgymint a gazdi üdvözlése különféle "ajándéktárgyakkal" és "komoly segítségnyújtás" bármilyen házimunka közben. Lesz egy ragyogó jelzőkutyánk, ki éberen ügyel minden betolakodóra, legyen az akár a szomszéd cicája, vagy egy sündisznó. Válassza tehát bátran a wesztit, ha kicsi kutyát, de nem ölebet szeretne. Képes ugyan ölben fekve őt percig nyugton maradni, ez azonban nem igazán jellemző rá.

http://westiedogs.mindenkilapja.hu/html/17986755/render/westie