A fajta kialakulásához kezdetben a pásztorok ösztönös, majd később tudatos szelektív tenyésztő munkája vezetett. A 17.-18. században Magyarországon a mezőgazdasági viszonyok jelentősen megváltoztak. A korábban hatalmas legelőket felaprózták, bevetették, gazdálkodásba vonták. A tereltetés, a juhok legeltetése háttérbe szorult, megváltozott. A megváltozott körülmények más követelményeket támasztottak a juhászkutyák iránt is. A pásztorok a kistestű, mozgékonyabb kutyákat részesítették előnyben. A nyáj őrzése és védelme helyett a nyáj terelése, egyben tartása lett a fő feladat, ezzel együtt az ember tehermentesítése.



A külhonból importált juhokat ebben az időben "lábon" hajtották be. A juhász magával vitte terelőkutyáját, mely kereszteződött idegen fajtákkal is. Valószínűleg így alakulhatott ki a puli, és a pulinál rövidebb szőrzetű, felálló fülű, élénk vérmérséklettel rendelkező, rámenős, de a pulira jellemző természetes intelligenciával bíró terrier szerű terelőkutya.

A juhász számára elsősorban nem a küllem, hanem a kutya használhatósága, azaz munkavégzése, természete, megbízhatósága, és hűsége volt a legfontosabb értékmérő. Ezeket a belső tulajdonságokat később már tudatosan szelektálták az egyedek közül.

A pumi és a puli elkülönítése nem volt egyszerű, a két fajtát tudatosan kellett szétválasztani, és ez a folyamat hosszú időt és sok szakértelmet igényelt. A 20. század elejétől a magyar terelő- és pásztorkutyákat a Budapesti Állatkertben bemutatták, mely tevékenység hozzájárult a magyar fajták népszerűsítéséhez. Dr. Raitsits Emil vette észre azt a jellegbeli különbséget, mely az ősi puli illetve a kialakult pumi között fennáll, továbbá, hogy tudatos tenyésztői munkával e különbség rögzíthető, sőt továbbfejleszthető. A pumi első standard leírását is ő készítette el. A pumit önálló fajtaként 1920-tól ismeri el a szakirodalom. Ekkortól jelenik meg kiállításokon is. Az akkori sporttenyésztés célja megegyezett a ma is érvényben lévő nemesítői célokkal. A standard mindig igyekezett megőrizni a Raitsits-féle irányt, tehát a pulitól teljesen különböző küllemű magyar pásztor terrier kialakítását. Az első fajtaleírás így jellemzi a pumit:

- a test négyzetbe írható
- a fej megnyúlt, keskeny
- a fül feláll
- a farok magasan tűzött és az ágyékra kunkorodik
- a szőrzet középhosszú, nem nemezesedik, kissé bozontos

A ma érvényes standard lényegében megegyezik a régebbivel. A fajta kialakításában sok neves kynológus és tenyésztő vette ki a részét. A standardot 1935-ben fogadta el és jegyezte be az FCI 56. szám alatt.

A II. világháború alatt a kutyatenyésztés is háttérbe szorult. A magyar fajták legértékesebb tenyészanyagának nagy része megsemmisült. Az 1950-es években kezdődött a pumitenyésztés napjainkat is jellemző új időszaka. A tenyészetek többnyire az első pumi egyedeket a pusztákról, pásztoroktól szerezték be, valamint az egymás közötti fedeztetésekből. A jelen pumitenyésztése természetesen a múltból táplálkozik. A pumitenyésztésnél a 90-es évek elejét bizonyos megtorpanás jellemzi. Mindez visszavezethető arra, hogy a "három nagy" tenyészet (Mocskos, Szépvízér-Pusztai, Sziki) szinte egyszerre vonult vissza a nagyon sikeres aktív kutyatenyésztésből. Az új tenyészetek csak lassan nyertek teret és értek el népszerűséget. Azok az új tenyészetek 1994-től játszanak fontos szerepet, melyek ma is meghatározók a pumi tenyésztésében. A mai hazai pumi állomány 3200 egyed körül van.

A pumira jellemző szőrzet a test egész felületén átlagban 4-7 cm hosszú, tincsekbe rendeződő, rugalmas, sűrű és bozontos. Erős felszőrökből és puha aljszőrökből áll, melyek aránya ideális esetben 50-50 %. A füleken sűrű, dús, szétálló, szálkás koronaszőr van. Az arc és a szemek szabadon kivehetőek. Több színben megengedett, de mindig egyöntetűnek kell lennie (szürke árnyalatai, fekete, fehér, valamint fakó: vörös, sárga és krém alapszínekkel).

Viselkedés, jellem:

Élénk vérmérsékletű, nagy munkabírású, szívesen dolgozó terelőkutya. Értelmes, intelligens, és mivel véleményét, akaratát kinyilvánítja, mindig magára vonja a figyelmet. Megjelenése temperamentumot, tettrekészséget sugall, mindig figyelmes. A pumi nagyon éber, minden zajra reagál. Igen jó jelző kutya, házőrzésre kiválóan alkalmas. A pumi megfelelő gazda mellett kifejezetten kiegyensúlyozott kutyává válik, de idegenekkel szemben többnyire bizalmatlan. Már kölyök kortól meg kell kezdeni az emberekhez és háziállatokhoz, kutyákhoz való szocializációt. Erős terelő ösztöne van, könnyes üldözőbe vehet bármit és bárkit, aki mozog. Meg lehet tanítani, hogy mi az amit terelhet és mi az amit nem. Ma az agility területén igen jól kamatoztatható e különleges munkakutya minden jó tulajdonsága.

http://www.petmagazin.hu/html/kutyafajtak/pumi.php