A nevelés két alapvető tényezője a jutalom és a büntetés. De pontosan mit is jelent a pozitív és negatív megerősítés?

Sajnos széles körben elterjedt az a tévedés, hogy a büntetés hatásosabb, eredményesebb nevelési forma, mint a jutalmazás. Tény, hogy bizonyos magatartásformák megszüntetését csak tiltással, s az ehhez kapcsolódó büntetéssel lehet a kívánatos irányba befolyásolni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden nevelési folyamatnál elég lenne csupán a büntetés alkalmazása. A rabszolgát a félelem motiválja, minden percben a korbácsot figyeli és azt, hogy hogyan tudja elkerülni a fájdalmas büntetést. Folyamatosan a menekülés és a bosszúállás lehetőségét keresi, így nem érdekelt az elvégzendő munka megbízható végrehajtásában.

A büntetés

Alapjában véve a viselkedés megerősítése ugyanúgy, mint a jutalmazás.  A jutalmazás a kívánt viselkedést megerősíti, a büntetés a nem kívánt viselkedést gyengíti, kiküszöböli, megszünteti. Egyszerűbben: negatív érzelmeink, fizikai erőnk kifejezése mellett tudatjuk a kutyával, hogy rosszat cselekedett. „Pfúj rossz, nem szabad” szavak rosszalló hangsúllyal történő kifejezése mellett, amennyiben szükséges fizikai büntetés kíséretében tudatjuk a kutyával, hogy amit cselekedett az számunkra nem kívánatos.

 

Fontos a kívánt eredmény elérése érdekében, hogy „kutyanyelven” szóljunk a kutyához. Egyszerű példa: ha a kutyának tiltószóként azt mondom: „Fúj” nem fog történni semmi, mert önmagában a szónak semmi jelentősége nincs a kutya számára. Csak akkor lesz jelentősége, ha valamilyen kényszerítő eszköz alkalmazásával a tiltószóhoz kialakítok egy feltételes reflexet. Ám, ha ugyanebben a helyzetben azt mondom: „Rrrrossz”, morgó mély „ó”-val hosszan pergetett „r”-rel akkor a kutya azonnal felhagy az addig végzett cselekvésével anélkül is, hogy más kényszerítő, büntető eszközt alkalmaztam volna. Ez azért működik, mert „kutyanyelven” szóltam hozzá. Ez a hang ugyanis a kutya számára a falkavezér rosszallását, vagyis a morgást jelenti.
 

Egy kutyával legegyszerűbben úgy alakíthatunk ki szoros és jó kapcsolatot, ha tudomásul vesszük, hogy a kutyák viselkedése számos tekintetben nagyon hasonlít a vadon élő farkasokéra. Minden „valamire való” kutyás ember látott már farkasokról szóló természetfilmet. A falka domináns farkasa szükség esetén megbünteti az alárendelteket, hogy ezzel is fenntartsa, megerősítse a pozícióját a falkán belül, valamint hogy összetartsa a falkát.

Amennyiben egy kutya gazdája nem érvényesíti a dominanciáját az ember-kutya kapcsolatban, úgy természetesen ezt az állat próbálja megtenni. Kitartó nevelés kérdése annak biztosítása, hogy a kutya véglegesnek tekintse helyét a szociális rangsorban, az emberi családban.

Minden esetben büntetendő cselekmény az úgynevezett tiszteletlen viselkedés, (pl. kéz után kapás, szándékos harapás, felugrálás, méregetés, erőfitogtatás, stb.) ezeket a viselkedéseket még egy kölyökkutyától sem szabad eltűrni, hiszen a kutyatársai sem tűrnék el!

A fizikai büntetés többnyire elkerülhetetlen a vezető pozíció fenntartásához, valamint a nem kívánt viselkedésformák elnyomásához, legalábbis addig, amíg a kutya meg nem tanulja a „nem szabad” parancsszó jelentését.

A leghatásosabb eszköz „ebben a műfajban” a kutya tarkó bőrének megragadása, megrázása, hiszen ez olyan erődemonstráció, amit csak a falkavezér engedhet meg magának, és a kutya ösztönösen képes értelmezni még akkor is, ha nem is fáj neki különösebben.