Amikor az ember kutyát választ, körültekintőnek kell lennie, hiszen 10-15 évre választunk társat és nagyon nem mindegy, hogy milyet. Rengeteg szempontot kell figyelembe venni, egyrészről a kutya adottságait, igényeit, másrészről a saját képességeinket, lehetőségeinket, környezetünket.

Szimpátia

Az első szűkítési szempont a saját ízlésünk kell legyen: milyen típusú kutyák tetszenek nekünk? A szimpátia nagyon fontos, egy kutyával ugyanúgy passzolni kell egymáshoz, mint egy házastárssal. A legtöbben fajtatiszta kutyában kezdenek el gondolkodni, hiszen itt biztosra lehet menni, hogy mi lesz belőle, de ez sem ennyire egyértelmű, mert fajtán belül is nagy lehet a szórás az egyes egyedek között. Az meg közismert tény, hogy a keverék kutyák általában sokkal ellenállóbbak a betegségekkel szemben. Ha örökbefogadáson is gondolkodunk, az alábbi szempontokat akkor is gondoljuk végig, hiszen a keverék kutyák is általában hasonlíthatók valamelyik fajtacsoporthoz.
Lapozzunk fel egy fajtaismertető könyvet, keresgéljünk az interneten, nézzük meg a képeket és válasszunk ki olyan fajtákat, amik tetszenek nekünk. A szövegeket is érdemes elolvasni, azonban ha valaki alapos, hamar felfedezi, hogy szinte egyik leírásban sem szerepel semmi komolyabb ellenérv egy fajta ellen sem, pedig nem való minden kutya mindenkinek. Így a fajtáról szóló leírásokat ne vegyük szentírásnak. Ahogy a tenyésztők beszámolóját se vegyük pártatlannak. Bár a felelős tenyésztők nagyon megnézik, hogy kiknek adják oda a kutyájukat, ez sajnos csak a ritka kivétel. Hiteles benyomást akkor szerezhetünk egy fajtáról, ha legalább három-négy ilyen fajtát tartó gazdival is beszélgettünk és néhány oktatót is megkérdeztünk a tapasztalataikról. A legegyszerűbb, ha ellátogatunk egy kutyaiskolába, ott minderre lesz lehetőségünk.
Ha családba tervezünk kutyát, akkor együtt menjünk végig a kiválasztási folyamaton, mindenki véleménye számít. Amint összegyűjtöttünk 5-6 olyan fajtát, akit el tudnánk képzelni, a következő lépés a racionalitás, azaz fel kell mérjük saját adottságainkat.

A fajta karaktere

A fajtatiszta kutyákat valamilyen céllal tenyésztették, szelektálták hosszú időn keresztül, ezek a képességek egyes fajtáknál a mai napig nagyon erősen jelen vannak, más fajtáknál már teljesen eltűntek. A retriever típusú kutyák például imádnak apportírozni és imádják a vizet. Ez a hétköznapokban úgy jelenik meg, hogy minden pocsolyába, sárba belerohannak, belefetrengenek, és imádnak elcsenni dolgokat. A beagle-öket sokan nem is tudják erdőben elengedni, mert minden szag után el akarnak menni és nagyon önállóak. A munkára szelektált fajok nehezen viselik a tétlenséget és a gyengekezű gazdákat, míg az ölebek a túlzott kényeztetés és féltés miatt válhatnak stresszessé. Mindezt persze neveléssel lehet orvosolni, de érdemes rá előre felkészülni, hogy mire kell majd jobban figyelnünk, ha egy adott fajtát, típust választunk.
 A kutyák igénylik, hogy az ember a vezetőjük legyen, egyfajta iránymutatás és tekintély mindenképp szükséges a gazdi részéről. A kérdés az, hogy a vezető pozícióért mennyire kell megküzdenünk. Ismét hangsúlyoznám, hogy fajtán belül is vannak eltérések és általában a szukák könnyebb esetek, mint a kanok. Amire nagyon kell figyelni, hogy a külső és a méret nem mérvadó!!! Ezt nagyon sokan nem veszik figyelembe és választanak egy cuki fajtát, amiről csak másfél-két éves korában derül ki, hogy átverés a „csomagolás”.
Mi oktatók ilyenkor olyan fogalmak mentén szoktuk definiálni a kutyákat, mint dominancia, együttműködési hajlam, önállóság, makacsság, temperamentum, ösztönfűtöttség, érzékenység, szocializációs hajlam. Ezek persze általában összefüggenek és felmérésükkel nagyjából megmondható, hogy melyik fajtát mennyire nehéz kézben tartani. Azt talán mindenki sejti, hogy egy moszkvai őr, egy argentin dog, egy ridgeback vagy egy rottweiler nem való gyengekezű gazdának. De gondolnánk-e, hogy egy parson vagy jack russel terrier, egy beagle, vagy egy westie is igencsak határozott és következetes gazdát igényel?
Egy optimálisnak – azaz az átlag gazdának való kutya – magabiztos, kiegyensúlyozott, de nem túl önálló, van benne együttműködési hajlam és pont annyi érzékenység, amennyi a nevelésben még segít. A temperamentum is sokat számít, egy nagy mozgásigényű kutyát bármennyire is megnevelünk, csak akkor fog tudni viselkedni, ha le vannak kötve az energiái. És ne feledkezzünk meg az ösztönről sem, egy ösztönfűtött kutyát sokkal nehezebb kézben tartani. Az említett fogalmak alapján mérjük fel, hogy az adott fajtánál mire számíthatunk.

Milyen gazdák leszünk mi?

A következetességgel a legtöbb ember hadilábon áll, erre biztos, hogy nagyon oda kell majd figyelnünk. Mennyire vagyunk határozottak, dominánsak? Emberi társaságokban milyen szerepet szoktunk betölteni? Nagyhangúak vagyunk és mi irányítjuk a csapatot, vagy inkább hagyjuk, hogy mások döntsenek el dolgokat és mi inkább csak követjük őket? Konfliktuskerülőek vagyunk vagy kiállunk az igazunkért? Kitartóak, könnyen motiválhatóak vagyunk, szeretjük a kihívásokat, vagy hamar feladjuk és jobban szeretünk a kanapén pihenni? Van bennünk kreativitás, türelem? Mennyire fontos nekünk a kutya? Ezeket a kérdéseket és sok hasonlót meg kell tudnunk válaszolni. Figyeljük meg magunkat és mérjük fel, milyen gazdik lennénk.
Nagyon fontos, hogy a kutya-gazda párosok passzoljanak egymáshoz. Ha egy domináns ember túl félénk kutyát választ, nehezen tudja majd a kutyának megfelelő légkört biztosítani és hamar elfogyhat a türelme. A másik véglet talán még rosszabb, amikor egy kedves, visszafogott, határozatlan ember választ magának egy makacs, önfejű, vagy domináns kutyát. Így senki se jár jól. Ne tévesszen meg minket a külső, egy nagytestű, „lavór-fejű” kutya éppúgy lehet könnyen kezelhető, mint amennyire egy apró kis cukorfalat lehet egy igazi kihívás.
A választásnál tehát vegyük figyelembe a fajta és az egyed tulajdonságait, a saját tulajdonságainkat és a rendelkezésünkre álló lehetőségeket. A tudatos felkészülés sok bajtól megkímélhet minket. Reméljük ez lesz a jövőben a bevett szokás, hogy az emberek már jóelőre felkészülnek a kutyatartásra és tudatosan választanak maguknak négylábú társat.

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=7018