Az ELTE Etológia Tanszékének kutatói francia kollégáikkal együttműködve megtanítottak egy számítógépes programot arra, hogy a különböző helyzetekben felvett ugatásokat elemezze, majd azokat szétválogassa a felvételi helyzet alapján. A program az ugatások majd felét sikeresen kategorizálta, sőt, minden második felvételről azt is megmondta, hogy melyik kutyától rögzítették. A kutatók között van Molnár Csaba, az [origo] Tudomány rovatának állandó szerzője.
A kutyák vokális repertoárja nagyban különbözik vadon élő rokonai hangjaitól. Míg a farkasok, rókák és társaik nagyon ritkán, szinte csak kölyökkorban ugatnak, addig a kutyáknál ez a viselkedés élethosszig megmarad. Számos kutató úgy vélte, hogy az ugatás gyakorivá válása nem hordoz kommunikatív funkciót, az csak a háziasítás mellékterméke. Ezt az elképzelést erősítették Beliajev és munkatársainak kutatásai is. Ők évtizedeken keresztül ezüstrókákat “szelídítettek” oly módon, hogy minden generációból azokat az egyedeket szaporították tovább, amelyek a legkisebb félelmet mutatták az ember irányába. Az egyre szelídebb rókák az évek során egyre ugatósabbakká váltak, pedig erre nem irányult a szelekció.
Az utóbbi évtizedben azonban néhány kutató felvetette, hogy a kutyaugatás nem csupán funkció nélküli hangadás, hanem fontos szerepet tölthet be a kutyák közötti, illetve az ember és a kutya közötti kommunikációban. Közöttük van rovatunk állandó szerzője, Molnár Csaba az ELTE Etológia Tanszékén, aki munkatársaival a több mint tíz éve folyó, Csányi Vilmos által alapított családi kutya program keretében már évek óta vizsgálja a kutyák hangadásának különböző aspektusait. A kutatás eddigi eredményeiről lásd Miért ugatnak a kutyák? című korábbi cikkünket. Legutóbbi vizsgálatukban egy olyan modern, mesterséges intelligencián alapuló számítógépes algoritmust alkalmaztak, amely képes felismerni és megtanulni az ugatásban rejlő különbségeket.
A vizsgálathoz a francia Frédéric Kaplan és munkatársai által a Sony párizsi laboratóriumában fejlesztett szoftvert használták. Az elmúlt évek során a kutatócsoport munkatársai több ezer ugatást gyűjtöttek főleg mudi fajtájú kutyáktól. A kutyák különböző helyzetekben ugattak, például akkor, amikor egy idegen ember jelent meg a kapunál, amikor a gazda sétához készülődött, miután a kutyát egyedül hagyták egy parkban egy fához kötve, vagy amikor birkóztak, labdáztak vele. A felvett vakkantásokat ezután két csoportra osztották. A felvételek egy részét arra használták fel, hogy megtanítsák a programnak a különböző helyzetekben, illetve a más és más kutyáktól felvett ugatások között rejlő különbségeket. E vakkantások esetében a kutatók a felvételi helyzetet és az ugató kutya azonosítóját is betáplálták a programba.

http://ujsag.allatvilag.net/category/kutya/page/15/