A kisgyerekek többször esnek áldozatul kutyaharapásnak, mint a felnőttek. Ennek valószínűleg az az oka, hogy egyes jelzéseket a gyerekek és az állatok is másként értelmeznek. Ez a tévedés pedig gyakran vezet tragédiához.

A legnagyobb baj az, hogy túlságosan is emberi módon értékeljük a kutyák jelzéseit és viselkedését – hangzott el egy, az ember és kutya kapcsolatát vizsgáló tudományos kongresszuson Bécsben.
Valószínűleg azért éri a gyerekeket gyakrabban kutyatámadás, mert ők azok, akik a jószág figyelmeztető jelzésként szolgáló vicsorgó, fogát villogtató képét barátságos arcként értelmezik. Ezt az arckifejezést a gyerekek az esetek hatvan százalékában kapcsolatfelvételre való felhívásként értékelik még akkor is, ha kutya társaságában nevelkedtek. Később megtanulják, hogy az emberi arckifejezések nem ültethetők át más fajokra. Ebben persze nagy szerepe van a szülői tanításnak is.
A kutya, ha megharapja a gyereket, nem érez lelkiismeret-furdalást. A „bűnbánó arc” – amire a legtöbb gazdi esküszik – nem a saját, hanem a gazdi szigorú, feddő viselkedésére adott reakció. A kutyák tehát nem szégyellik magukat a szó hagyományos értelmében, csupán nyugtató viselkedést tanúsítanak, amelyet csak az emberek értelmeznek rossz lelkiismeretként. Kiderült ugyanis, hogy a kutyák akkor is alázatosan viselkednek, ha nem követtek el rosszaságot, de a gazdi büntető jelzéseit megkapták.
Ugyanakkor négylábú barátaink rendelkezhetnek bizonyos szintű igazságérzettel: ha úgy vélik, igazságtalanul bánnak velük, csökken az együttműködési készségük és kevésbé akarnak megfelelni a gazdinak. Hogy ennek a hátterében egyfajta természetes igazságérzet, vagy pedig a gazdi következetlen viselkedéséből fakadó zavar áll-e, egyelőre kérdéses.
A kutatók a kutyatémában sem hagyhatták figyelmen kívül a nemi szerepeket. Úgy találták, hogy a kutyák máshogy viszonyulnak a női és a férfi gazdikhoz. Az ebek gyakrabban keresik a kapcsolatot és a testi közelséget a férfiakkal, mint a nőkkel. Ezzel összefüggésben megfigyelhetők, hogy a férfiak gyakrabban tartják a kutyáikat fizikai kontroll alatt, mint a nők.
Különböző helyzetekben vizsgálták az embert és a kutyát ért stressz mértékét is . Megállapították, hogy házon kívül – sétálás során, állatorvosnál – gyakorlatilag semmiféle stressz nem éri őket. Igazi aggodalom akkor van, ha vendég érkezik a házhoz: ezt az ember és a kutya is erőteljes stresszként éli meg. Míg a kutyánál viszonylag egyszerű lehet a magyarázat – védi a területét –, addig az emberi stresszt egyelőre nem tudják megmagyarázni.

http://ujsag.allatvilag.net/category/kutya/page/3/