„Szeretnék egy kiskutyát!” – sokszor hallani ilyen vagy hasonló kijelentést. Nincs is ezzel baj, hiszen fantasztikus dolog a kutyázás.

Sok leendő kutyatartó viszont nincs tisztában avval, hogy mi mindent kell végiggondolnia, mielőtt új barátját otthonába viszi. Jobb esetben hosszú éveket töltenek el egymás mellett, így nem mindegy, hogy ez az idő örömteli boldogságban vagy állandó küszködéssel telik.



Távolról sem az a szándékunk, hogy bárkit is lebeszéljünk a kutyavásárlásról, -örökbefogadásról, sőt… A kutyázás a világ egyik legcsodálatosabb dolga, ám csak akkor, ha a leendő gazdi már az első pillanatban tudja, mit is vállal! De kezdjük csak az elején…

Első lépésként mindenképpen bizonyosodjunk meg róla, hogy családunkban, közvetlen környezetünkben nincs-e olyan személy, aki allergiás a kutyaszőrre. Erről a legkönnyebben úgy tudunk meggyőződni, hogy huzamosabb időt töltünk el kutyás társaságban. Amennyiben észreveszünk bármiféle allergiás tünetet (viszketés, bőrpirosodás, tüsszögés, könnyezés…), érdemes elvégeztetni egy allergiatesztet. Így megkímélhetjük magunkat attól, hogy később egészségügyi okokból kelljen megválnunk kedvencünktől.

Következő lépésként fontos végiggondolnunk, mekkora területű, milyen típusú a lakóhelyünk. Nem osztom azt a nézetet, hogy városi lakásban, pláne lakótelepi emeletes házban állatkínzás kutyát tartani. Az viszont igaz, ha ilyen helyen lakunk, jelentősen szűkül azon kutyafajták köre, akikkel inkább öröm, mint gond az együttélés. Kerüljük a nagy termetű, hosszú szőrű pásztor-, juhászkutyák, valamint a szánhúzók lakásban tartását. Ők is megszenvednék, hiszen nem ilyen életformára tenyésztették őket, és emiatt mi is csak bosszankodnánk. Ezek a fajták tanyákon, nagyobb udvarokban találják meg azt a szabadságot, azokat a feladatokat, amelyek boldoggá teszik őket. Természetesen kivételek vannak, de miután hosszú, közösen eltöltendő időről van szó, érdemesebb nem kockáztatni.

Gondoljuk végig azt is, mennyi időnk lesz majd a kutyával foglalkozni nap mint nap. Nagy mozgásigényű vadász-, terelő-, sportkutyát csak akkor válasszunk, ha elég időnk és energiánk van arra, hogy eleget játsszunk, sportoljunk vele, ha lesz időnk, pénzünk kutyaiskolába, kiképzésekre vinni. Beszéljük meg a családdal a kiskutyával foglalkozás menetrendjét! Akár egyedül, akár a család más tagjával együtt remek időtöltés a sétáltatás, játék, futkározás. Ha mindez beépül a napirendbe, nem jelent majd külön problémát!

Szuka vagy kan kutyát válasszunk-e: a kutya neme is sok mindenben befolyásolhatja későbbi viszonyunkat. A kanok inkább „egygazdásak”, jellemzően dominánsabbak, viszont náluk a tüzelési időszak nem hoz váratlan látogatókat, azonban ilyenkor ők meg gyakorta szökősebbek, ingerlékenyebbek. A szukák általában nyugodtabbak, nyíltabbak, de mellettük számolni kell az átlag évi két tüzeléssel járó kellemetlenségekkel, valamint felelős gazdaként (ha nem tenyésztésre, kiállításra szánjuk kedvencünket) az ivartalanítás költségével.

Örökbefogadás előtt mindenképpen beszéljünk szomszédainkkal. Senkinek sem hiányzik 15 év háborúskodás.

Vannak kutyafajták, akik különösen sok fejfájást okozhatnak a szomszédoknak. Hangosabbak, mozgékonyabbak, mint társaik. Természetesen fajtán belül is nagy különbség lehet két egyed között, de az alapvető jellemzőket azért érdemes megismerni az adott típusról. Ha van konkrét elképzelésünk a kis jövevény fajtáját illetőleg, akkor még nagyobb figyelmet igényel az adott egyed helyes kiválasztása. Ne féljünk segítséget kérni nálunk tapasztaltabb kutyásoktól! A tenyésztő is sokat segíthet, ha vásárlás előtt elmeséljük neki, hová kerülne a kiskutya, milyen tapasztalataink vannak eddig, milyenek az életkörülményeink, miért is szeretnénk épp az adott fajtát…

A jó tenyésztő nem fog félrevezetni minket, és segít, hogy a személyiségünkhöz legjobban illő kiskutyát vegyük magunkhoz. Soha ne a legaktívabb vagy a leggyámoltalanabb kiskutyát válasszuk! A kutya jelleme már az anyaméhben megnyilvánul, és az idő múlásával csak egyre erősödik. Nem biztos, hogy nagyobb korban is annyira fogunk örülni, hogy a legdominánsabb (vagy éppen a legómegább) kiskutyát választottuk.

Most jutottunk el a téma talán legkényesebb részéhez. Honnan vegyünk kiskutyát? Honnan tudhatjuk, hogy a kiválasztottunk jó tenyésztő? A lelkiismeretes tenyésztők hosszú évek munkájával próbálják meg visszaadni az adott fajta megbecsülését. A legjobb megoldás, ha kikérjük a kiválasztott kiskutya fajtájának megfelelő tenyészklub véleményét, ők biztos információt tudnak adni róla, kikhez érdemes fordulni. Mindezek mellett pár dolog, amelyekről azonnal felismerhető a „megélhetési kutyaszaporító”:

- Nem foglalkozik a kutyákkal, csak a minél több pénz megszerzését tartja szem előtt.
- Nem kérdez, nem érdekli, hová visszük a kiskutyát.
- Minél hamarabb meg akar szabadulni a kicsiktől, így van, hogy már 4-5 hetesen odakínálja a gazdinak.
- Nem tudja (nem akarja) megmutatni a szülőket.
- Nincsenek meg nála a megfelelő egészségügyi szűréseket igazoló papírok.
- Nem hajlandó megmutatni, hol nevelkedtek eddig a kölykök, a kapuba hozza ki őket, esetleg egy autó csomagtartójából mutogatja.
- Nem ad törzskönyvet, nem ad oltási könyvet (vagy ha ad, akkor kézzel belefirkált oltások vannak benne pecsét, matrica nélkül).
- A kiskutyát azonosító mikrocsip nélkül adja oda.
- Nem hajlandó adásvételi szerződést írni, nem ad számlát.
- Bármikor találhatunk nála különböző korú kölyköket, nem számít, hogy nincs rá igény, akkor is lehoz almokat, majd a fölösleget menhelyre adja.
- Akár 10-15 féle fajtát is tenyészt egyszerre, mindig éppen a legdivatosabbakat. Nem érdekli, hogy az adott fajtára milyen tulajdonságok jellemzőek, a lényeg, hogy minél gyorsabban, minél többet tudjon eladni.

Ahol ilyen hozzáállással találkozunk, onnan semmiképpen se vásároljunk kiskutyát! A kölyök első néhány hete (úgynevezett szocializációs időszak) alapvetően befolyásolhat sok fontos felnőttkori jellemvonást. A nem megfelelően tenyésztett, tartott kiskutya ráadásul rengeteg betegséget is hordozhat, amelyek talán csak évek múlva bukkannak felszínre, viszont akkor nagyon komoly problémákat okozhatnak.

És akkor itt ejtsünk pár szót a menhelyekről történő örökbefogadásról. Ma Magyarországon több millió kóbor kutya él. Ha nincsen konkrét elképzelésünk leendő kutyusunk fajtájáról, esetleg nem ragaszkodunk fajtatiszta ebhez, érdemes ellátogatni egy-egy menhely weboldalára, vagy akár személyesen körülnézni a gazdikeresők között. Fantasztikus kutyákra találhatunk! Ráadásul nagy előnye az idősebb kutya örökbefogadásának, hogy a gondozók részletes jellemzést tudnak adni a kiválasztott egyed meghatározó tulajdonságairól. (Szereti-e a gyermekeket, a macskákat, bírja-e az autózást; mennyire ugatós, őrzi-e a házat, hogy viseli más kutyák közelségét stb.) Higgyük el, ha csupán egy igazi Társat keresünk, nem az a fontos, milyen a külseje, vagy hány díjat nyert eddig, az a legfontosabb, hogy az Igazit találjuk meg…

http://www.petmagazin.hu/html/kutya/kiskutya_erkezik.php