A boxer távoli őseit nehéz lenne meghatározni. Ami az ősöket illeti, valószínűnek látszik, hogy a közép-európai nagy dogoktól, a korabeli masztiffoktól, bulldogoktól, és az ún. medveűző vagy bikatépő kutyák között kell az ősöket keresnünk. Ezeket a kutyákat a medve-és vaddisznóvadászatok mellett, kutyák és bikák közötti viadalokon is szerepeltették.

Az ősök a csatamezőn is megállták a helyüket. Azonban nem szeretném a fajtát negatívan bemutatni, de ami igaz az igaz nem hiába kapta a „Gladiátor „nevet. Az előző század végéig megőrizte a dogok túl nehéz termetét, már ebben az időben boxer volt a neve. Jó hírnévre tett szert erejének, tanulékonyságának köszönhetően. Németországban, 1895-ben megalakult az első Boxer Club, mely gondos következetes kiválasztással kitenyésztette, rögzítette és megjavította a fajtát. Ma a boxer könnyebb és arányos testalkatú formában terjedt el, Münchenből kiindulva aztán a boxer megkezdte diadalútját az egész világon. A boxert hivatalosan 1924.-ben Németországban ismerték el szolgálati kutyának.

Ez a fajta az, amit mindenki szeret kölyökkorában, de a felnőtt boxert illetően már megütköznek a vélemények. Az emberek egyik fele megütközik a boxer látványától „ronda, fejre esett az ablakból”, a másik fele azt mondja, hogy a boxer feje „költemények tárgya lehetne ”.

A kinézete tehát egyéni megítélés kérdése, de a jó tulajdonságai tagadhatatlanok. Szeméből intelligencia és jóság sugárzik árulkodva a lelki állapotáról, de ez ne legyen megtévesztő senki számára, mert a kutya éles helyzetben nem fél senkitől és semmitől. Megvan benne a képesség, hogy gyorsan és helyesen ítéljen meg helyzetet vagy embereket, de sohasem cselekszik meggondolatlanul. Egy boxer nem eszeveszettül vakmerő, de nem is félénk, kiegyensúlyozott.

Kiképzése nem egyszerű dolog, jó kezekben szófogadó de soha nem lesz annyira fegyelmezett, mint egy német juhász. Gyakran önfejű, makacs, független érzületű mindig meg akar őrizni magának némi cselekvés szabadságot. Egy boxernél senki sem jöhet szóba kiképzőként, akinek a kutyával szemben nincs meg a kellő tekintélye. Ezt a kutyát kemény kézzel, de egyúttal gyöngédséggel kell képezni érzékeny lelkülete miatt. A boxernél nincsen játékosabb kutya, egész életén át egy nagy gyerek marad. A kiképzés során a játékosságát teljes mértékben ki lehet használni, de a gyakorlatok monoton ismétlését nehezen viseli. Új gyakorlatot, csak egy jól elvégzett, rögződött gyakorlat után, (amikor a kutyát pozitív sikerélmény, dicséret éri) kezdjünk tanítani. A boxer egy lassú, lusta kutyavezetőnél csak szenved, és jó tulajdonságai nem tudnak érvényesülni.

Színe sárga a legtöbb esetben, de tigriscsíkos mintázattal is előfordul.

Az őrző-védő tulajdonságai jók, erős, bátor, rámenős, rendkívül gyors, jó ugró, robbanékony kutya. Ha a fogazata rendben, fogása erős, de a fejforma miatt korlátozottak a lehetőségei. Rövid szőrű kutya, aljszőrzettel nem rendelkezik, a nagy meleget és a hideget egyaránt rosszul bírja, tartására ezért nagyon figyelni kell, télen speciális körülményeket igényel. Élelmezésénél is nagyon figyelni kell, mert a nagy energiatartalmú tápokat ugyan jól bírja, de az állandó izgágasága miatt gyomorcsavarodásra nagyon hajlamos. A napi adagját ajánlatos több részletben etetni.

A fajta mindent, amit tesz teljes szívvel, lendülettel, erőbedobással teszi, ezért a nyolc-kilenc éves korban elfáradó szív komoly gondokat, okozhat.

Európában az egyik legelterjedtebb őrző-védőfajta, sajnos a magyar tenyésztők teljesen a küllemtenyésztés irányába vitték el a fajtát. Pedig a boxer csupa izom, csupa tűz, csupa lendület, eleven, aktív, éber jószág, éppen ezért ha ettől a férfias jellegétől megfosztjuk, nem sok értelme van a tenyésztésének. Magyarországon aktív szolgálati kutya nincs a fajta egyedei közül, munkakutya versenyeken is ritkán látni a fajtát. Bár napjainkban is munkakutyaként ismerik a boxert, csak kiállításokon lehet velük találkozni, itt is egyre több vékony csontozatú, kicsi egyedet látni, melyek az „eredményes” tenyésztésnek köszönhetően aligha alkalmasak őrző-védő feladatok ellátására.

A fajta az emberi beavatkozásnak köszönhetően, őstulajdonságaival ellentétben egyre inkább kiállítási és nem munkakutyává alakult. Pedig a boxer származásának története is azt bizonyítja, hogy ezeknek a kutyáknak az életük csupa kemény küzdelem, harc volt, tehát nem hiába nevezték őket Gladiátornak sárga mezben. 

http://www.kutyahirek.hu/index.php?aid=f9f49924bc986d79854bd6c&cat=13&subcat=38