Néhány kivételtől eltekintve minden kutya testét egyenes vagy hullámos szőr borítja. A szőrhagymákhoz kicsiny izmok tapadnak, amelyek stressz hatására felállítják a szőrszálakat. Ezenkívül az orr körül érzékeny tapintószőrök alkotta bajusz helyezkedik el.

  A kutyák szőrzete más háziállatokéhoz képest változatosabb. A szőrzet jellege jól mutatja a fajta földrajzi származási helyét. A kutyáknak háromféle szőrtípusa van, az ún. koronaszőr (főleg a nyak, a hát, a comb tájékán található), a fedő vagy védőszőr, valamint az aljszőr vagy pehelyszőr. A szőrzet stílusát e három típus aránya, vastagsága és eloszlása határozza meg. Az egyes szőrtípusok sűrűsége a különböző fajtáknál szintén nagy változatosságot mutat. A hosszú, meleg bunda elterjedt az Észak-Ázsiából származó fajtáknál, pl. a pekinginél (amely teljesen eltér az afrikai származású, vékony, rövidszőrű Rhodesain ridgebacknél). A meleg éghajlatokról származó fajták általában rövidszőrűek, így szőrzetűk majdnem vízálló és jó szigetelést biztosít. A drótszőrű fajtáknak vastagabb fedőszőrzetük van, amely tökéletes védelmet nyújt időjárási hatások és a harapás ellen is. A legtöbb fajta évenként vedlik, habár ez a ciklus bizonyos mértékben függ a hőmérséklettől, a nappali órák számától, a hormonális tényezőktől, illetve az étrendtől és a genetikai adottságtól is. Ősszel, ahogy a nappalok rövidebbek lesznek, a kutyák szőrzete megvastagszik, szőrszálaik hosszabbak lesznek, amit aztán tavasszal - amikor a vastag bunda fölöslegessé válik - levedlenek. A szőrnövekedés a nyári hónapokban a leglassúbb. Mancsaikat nagyon erős bőrszövet borítja, talppárnáikat kemény, ellenálló hámréteg védi. A talppárnák bőrének rugalmasságát izzadságmirigyek segítik.

A kutya csontváza robusztus szerkezet, amely tökéletes vázat biztosít a test számára. Erős koponyáját és füleit és szemeit védő mélyedések találhatók, a nyaki csigolyák nyúlványain erős izmok tapadnak. A lapockák csak izmok révén kapcsolódnak a törzshöz, és ez a futáshoz kivételes hajlékonyságot biztosít. A hosszú bordák alkotta mellkas védi a létfontosságú szerveket. Válla és csípője tengelyként szolgál lábainak kecses, összehangolt mozgását. Az első és a hátsó lábak közti súlyeloszlás nagyjából egyenlő.
  A csontok izületek révén kapcsolódnak egymáshoz, míg az izmokat inak kötik a csontokhoz. A kutyák ina jól fejlettek, az ínszalagsérülés ritka, de túlzott terhelés hatására egyes inak elszakadhatnak. Az egyik leggyengébb pont a térd, amely sok középkorú, túlsúlyos sántító kutya bajának a forrása lehet.
  Három alapfejformát különböztetünk meg: keskeny koponya hosszú pofával (dolcocephalikus fej - mint a vizsláé) és széles fej a rövid pofával (brachycephalikus fej - mint a bokszeré, amely a rövid orrú mopsznál vitték a végletekig, amelynek szinte nincs orra).
  A legtöbb kutyának jó adottságaik vannak a hosszú távú futáshoz. Lapockáik és medencecsontjuk elrendeződése, lábcsontjaik és gerincoszlopuk ízesülése a legtöbb fajtának könnyed, gyors mozgást tesz lehetővé. Némely fajtát úgy tenyésztettek, hogy bizonyos járásmódot hangsúlyozzanak: pl. a német juhász "repülő ügetéséről" híres - mintha siklana a föld felett, habár egyik lába mindig a földet éri. Az angol agarak - amelyeket gyorsaságuk miatt tenyésztettek ki - akkor érzik magukat a legjobban, ha galoppozhatnak. Gerincoszlopuk rendkívül hajlékony, ami lehetővé teszi számukra, hogy mind a négy lábukat egyszerre kinyújthassák - így mindegyik a levegőben van. A rövid lábú tacskókat föld alatti borzvadászatra tenyésztették ki, és kolbászszerű formájuk miatt könnyen be tudnak bújni a szűk járatokba is.

A dobermanokank keskeny a koponyájuk.

http://wwiinnxx.mindenkilapja.hu/html/18985777/render/kutyak