A yorkshire terrier kb. 110 évvel ezelőtt, Angliában alakult ki. 1898 óta tartják számon önálló terrier fajtaként. Akkoriban viszont még nem luxuskutya volt, hanem (bármily meglepő) munkakutya. Kisebb állatok - mint például patkány, nyúl, borz - elejtésére tökéletesen alkalmas volt. Ez időtájt főleg a szegény munkásosztály körében volt népszerű, a malmokban például kifejezetten nagy becsben tartották, a patkányokkal szemben ugyanis ritkán tanúsított könyörületet.

További érv volt a yorkie mellett, hogy 18 cm-nél nagyobb kutyát nem tarthatott ez a réteg, vagyis éppen megfelelt apró termete révén. Aprócska, bohókás külleme miatt később aztán a tehetősebbek is felfigyeltek rá és népszerűsége töretlenül elkezdett emelkedni.

A küllemére a hosszú, teljesen egyenes szőrzet jellemző, amely teste két oldalán egyenesen lelóg. A szőrzet színe leginkább fekete és csersárga. Lakásban is kiválóan tartható, ugyanis nagy előnye, hogy nem vedlik, szőrét nem igazán hullatja.

A szőrzet hosszúsága miatt azonban folyamatos ápolásra van szüksége. Emiatt gyakori, hogy lenyíratják, ebben az esetben elegendő a fésülés, kefélés. A hosszú szőr állapotát, különösen ha kiállításokra viszik a kutyust, rendszerint úgy óvják, hogy papírhengerekre csavarják fel, és speciális készítményekkel ápolják.

A yorkshire terrier igen érzékeny és vágyik a törődésre, a gazdi szeretetére. Mindezek ellenére igazi luxuskutya: tartása egyenes és elegáns.

Mérete átlagosan 18-20 cm között van, súlya pedig 2-5 kilogramm. Aprócska termete ellenére azonban nem fél sem embertől, sem állattól, kifejezetten magabiztos. Természete alapvetően vidám, kiegyensúlyozott. Hihetetlenül vakmerő tud lenni, képes akár a nála sokkal nagyobb testű kutyáknak is nekirontani. Emellett igen önfejű és makacs fajtáról van szó, ezért fontos a következetes nevelés. Ugyanakkor roppant intelligens is, így nem sok gond van vele.

A yorkshire terrier egy igazi színfolt a szürke hétköznapokban. Élénk, bohókás kutyus, a család bohóca, aki előszeretettel vadászik legyekre, szúnyogokra és a gazdi hangulatát is megérzi: ha szomorú, igyekszik felvidítani a maga imádnivaló módján.