A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál.

Válasz

KUTYASZÍV

A Kutyától csak szeretetet, kedvességet, jót, szépet és hűséget kapunk. Nincs szüksége másra csak arra, hogy mi is szeressük, nincs szüksége pénzre, luxus autóra, drága ékszerekre, kacsalábon forgó palotára, drága ételekre, csillogásra, nem vágyik karrierre, nem vágyik drága ruhákra, Neki csak arra van szüksége, hogy szeressük, hogy mi is legyünk az Ő társa, a legjobb barátja, hogy mi is legyünk mellette jóban-rosszban, napsütésben-szélviharban, ha beteg ápoljuk, etessük, itassuk, Neki is vannak érzései, Neki is fáj ha bántják. Ő soha semmilyen körülmények között nem hagyna el, nem hagyna magunkra, cserben minket embereket. Mi se tegyük ezt Velük. A Kutyák is beszélnek, tanuljunk meg Kutyául és figyeljünk oda arra amit mondanak nekünk, beszélgessünk Velük és hallgassuk meg Őket. Nekik is vannak jogaik. A Kutyák szeretnek minket embereket és Ők nem bántanak minket, főleg ok nélkül, mi se bántsuk Őket. A Kutyáknak is ugyanolyan joguk van az életre itt a Földön mint nekünk embereknek, tartsuk tiszteletben az életüket. Vigyázzunk Rájuk, óvjuk Őket, mert pótolhatatlanok és minden Kutya EGYEDI és KÜLÖNLEGES.

Válasz

"A Szivárvány Híd

Valahol a Mennyország és a Föld között létezik egy hely, amelyet Szivárvány Hídnak neveznek.

Ha egy állat, aki nagyon közel állt valakihez a Földön, örökre elmegy, a Szivárvány Hídhoz kerül. Legelők és dombok zöldellnek mindenütt, ameddig a szem ellát. Kedvenceink itt egész nap játszhatnak és futkározhatnak. Mindenük megvan: rengeteg ennivaló, friss víz, ragyogó napfény. Sosem fáznak, nyugalom és béke veszi körül őket. Minden állat, aki beteg és öreg volt, visszanyeri egészségét és fiatalságát, a sérült, béna állatok újra épek és erősek, pont mint amilyennek emlékeinkben látjuk őket. Az állatkák önfeledten boldogak. Egyetlen dolog árnyékolja be örömüket: mindnyájuknak hiányzik az a különleges ember, akit hátrahagytak a Földön.

Együtt szaladgálnak és játszanak, mikor egy napon az egyikük hirtelen megáll és a távolba réved. Élénk szemei fürkésznek valamit. Törékeny teste megremeg, majd hirtelen szaladni kezd, elhagyva társait. Szinte repül a zöld fű fölött, lábai egyre gyorsabban viszik.

Aztán észrevesz téged. Rég nem látott kedvenced boldogan öleled magadhoz. Soha többé nem váltok el. Örömteli puszik az arcodon, kezeiddel újra megsimogatod kedves fejét. Még egyszer kedvenced csillogó szemeibe nézel: elvesztetted őt, de szívedben mindvégig ott volt.

És átkeltek együtt a Szivárvány Hídon..."

Paul C. Dahm: A Szivárvány Híd

Válasz

"Egy kutya hűsége becses ajándék,nem kevesebb felelősséget követel, mint egy emberi lény barátsága."

Válasz

"A tüskék fájhatnak,az emberek elhagyhatnak, a napfény ködbe burkolózhat,de soha nem maradsz barát nélkül, ha van egy kutyád."

Válasz

Akinek soha nem volt kutyája, az nem tudja milyen az ha szeretik."

Válasz

"A kutyák szeretik a barátaikat, és megharapják az ellenségeiket, nem úgy,mint az emberek, akik képtelenek a tiszta szeretetre, és mindig összekeverik a szeretetet a gyűlölettel."

Válasz

Egy férfi meg a kutyája sétálnak egy úton. A férfi élvezi a tájat, mikor
ráébred, Ő már halott...

Emlékezett arra, mikor haldoklott és akkor hirtelen az is beugrott neki,
hogy a mellette sétáló kutyus is évek óta halott volt.

Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova viszi őket az út, amin sétálgatnak.

Egy idő után elértek egy magas, fehér falhoz. Drága márványnak tűnt. Hosszú
sétány vezetett fel a domb tetejére, ahol egy magas boltív húzódott,
ragyogva a napsütésben.

Mikor elsétáltak a boltívig, akkor látták a hatalmas és lenyűgöző kaput, az
oda vezető út pedig mintha aranyból lett volna. Megindultak a kutyával és
ahogy közelebb értek, észre vettek egy asztalt az egyik oldalon, ami mögött
egy ember ült.

Mikor még közelebb értek, megszólalt: "Elnézést, megmondaná, hogy hol
vagyunk, kérem?"

"Ez a Mennyország, uram!" válaszolt az ember.

"Remek! Kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte.

"Természetesen, uram. Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy pohár jeges
vizet Önnek." invitálta be az ember és a kapu elkezdett megnyílni.

"Bejöhet a barátom is?" kérdezte a kutyusára mutatva.

"Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be.

Az utazó gondolkodott egy pillanatig, majd megfordult és visszament az útra
a kutyussal együtt, hogy akkor inkább folytatja útját.

Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy földútra, ami egy
farm kapujához vezetett. Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit soha sem zárnak
be. Kerítés sem volt.

Ahogy közeledtek a kapuhoz, észrevettek egy fának támaszkodó embert, aki
épp
olvasott.

"Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte.

"Persze, ott egy kút, jöjjenek be" érkezett a válasz.

"A barátom is bejöhet?" kérdezte az utazó, a kutyusra mutatva.

"Van egy tálka a kút mellett" bólintott az idegen.

Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat meg a tálat. Az utazó
megtöltötte vízzel, hosszan ivott, újra töltött és letette a kutya elé.

Mikor mindketten eleget ittak, visszasétáltak a férfihoz a fa mellé.

"Mi ez a hely?" kérdezte az utazó.

"Ez a Mennyország" válaszolt a férfi.

"Ez furcsa, egy fickó lentebb ugyanezt mondta"

"Úgy érti az arany út a márvány kapukkal? Neeem. Az a pokol."

"Nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket?"

"Dehogy. Örülünk neki, hogy előre kiszűrik az olyanokat, akik hátra hagynák
a legjobb barátjukat."

Válasz

Mi is a kutya- ember barátság?
Kik is a kutyák? Ezt sosem érthetjük meg. Ők mások, jobbak. Hogyan is érhetne fel a mi számító és gyarló létünk a tiszta és őszinte lelkükhöz. Hiszen lelkük van...
Mi is egy kutya élete? Játék, evés, ivás és szeretet velünk. Egész nap a gazdira várni, őt kérni. rettegni attól, ha elmegy nem jön vissza, még a legkisebb helyben maradás is hordozza a hatalmas kételyt. Valami megfoghatatlan és leírhatatlan kötődés ez, ami semmihez nem hasonlítható. Hozzánk tartozik, s mi tagadhatatlanul hozzá. Minden perc, óra, év csak erősíti ezt a kapcsot. S fel sem tűnik, hogy repül az idő...
És ő elmegy, befejezi a földi létet. Akkor érezzük és fáj, emészt a hiány, hogy nincs többé. Egyik percről a másikra elmaradnak a megszokott hangok, mozdulatok. S ott támad egy hatalmas űr...
Nincs többé a kérő, kérdő tekintet, a bugyuta szimatolás, az arcot beterítő nyalás, az apró kis bosszúságok.. Semmi nincs...
Csak fagyos csend mikor a szeretnivaló ábrázat agyunkba villan...
Ő elment. Lehet hogy tudja, lehet nem is sejti mennyit tanultunk tőle az együtt töltött évek alatt. S minden közös pillanat élénken él...
Ha lehunyom szemem látom, tisztán. Érzem azt az őszinte és önfeledt boldogságot ami az enyém, csak az enyém és senki másé, mert ezt kaptam én tőled...
Önmagamat, és egy szebb világot.

Válasz